Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XIV. Lajos, a napkiráy

2011.10.18

Louis xiv 1638 1715 hi.jpg

 XIV. Lajos francia király (Louis XIV Roi de France et de Navarre), (* Saint-Germain-en-Laye1638szeptember 5. – † Versailles1715szeptember 1.), XIII. Lajoskirály fia, 1643-tól haláláig Franciaország és (III. Lajos néven) Navarra királya. A leghosszabb ideig (72 évig) uralkodó európai monarcha. Ismert melléknevei: „a Napkirály” („Le Roi-Soleil”) és „Nagy Lajos” („Louis le Grand”). Az abszolutizmus klasszikus képviselője, szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék leverésével és a központosított államigazgatás bevezetésével. Uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentősen fejlődött. Franciaországot az európai nagyhatalmak sorába emelte. Személye a francia gloire (dicsőség) egyik szimbólumává vált.

Louis-Dieudonné királyi herceg 1638. szeptember 5-én született a Párizs közelében fekvő Saint-Germain-en-Laye kastélyában. Édesapja a Capeting dinasztiából származó XIII. Lajos (1601–1643), a Bourbon-házból származó második francia király volt, IV. Henrik király és Medici Mária királyné fia. Édesanyja Ausztriai Anna királyné (1601–1666) volt, III. Fülöp spanyol király és Ausztriai Margit királyné leánya. (Anna királyné személyét Alexandre Dumas romantikus regényében, A három testőr-ben örökítette meg, bár a regény a történelmi hűséget nem tartotta tiszteletben, Richelieu bíborostpéldául méltatlanul sötét színekben festette le).

A királyi pár házasságának 23 gyermektelen éve után a trónörökös (dauphin) születése igen nagy esemény volt. E pillanatig a trónörökösnek járó orléans-i herceg(duc d'Orléans) címet addig XIII. Lajos öccse, Gaston királyi herceg viselte, akit sokan intrikus jellemnek tartottak, a Fronde felkelés során a királyellenes lázadókat támogatta. Richelieu bíboros, XIII. Lajos főminisztere (premier ministre) is attól tartott, hogy Gaston herceg uralma csak a főnemeseknek és a Habsburgoknakkedvezne. A királyi utód szerencsés megszületését valóságos csodának tekintették, a szülők örömük és hálájuk jeleként adták elsőszülött gyermeküknek a Louis-Dieudonné keresztnevet, melynek jelentése „Lajos, Isten ajándéka”. A trónörökös megkapta a hagyományos dauphin de Viennois címet. A fiú születése semmivé foszlatta Gaston herceg trónesélyét, és jelentős politikai sikert jelentett Richelieu bíborosnak. A második fiú, Fülöp orléans-i herceg, Lajos öccse 1640-ban született, és előbb az Anjou hercege, Lajos trónra lépése (1643) után a trón örököse, majd nagybátyjuk, Gaston halála (1660) után az Orléans hercege címet kapta meg.

1643. május 14-én apjának, XIII. Lajosnak halála után a négyéves dauphin örökölte a királyi trónt, XIV. Lajos néven. Tizenhárom éves koráig (1651-ig) azonban anyja, Ausztriai Anna anyakirályné régensként uralkodott helyette. A királyné az udvari körök ellenzésének dacára az olasz származásúMazarin bíborost (1602–1661), az elhunyt Richelieu bizalmasát nevezte ki főminiszterének. A tényleges kormányzati hatalom Mazarin kezében összpontosult. A bíboros céltudatosan készítette fel a gyermek Lajost a jövendő abszolút uralkodó szerepére, lépésről lépésre avatta be a hatalomgyakorlás mesterségébe, és fokozatosan bevonta a kormányzati döntésekbe.

Lajos trónra lépése a hosszú ideje zajló harmincéves háború (1618–1648) idejére esett. Franciaország hadban állt a Habsburg-ház uralma alá tartozó országokkal: a Német-római Birodalommal és a Spanyol Királysággal. A francia hadseregek igen eredményesen működtek, és nagy győzelmeket értek el. A hosszú háború azonban rendkívül megterhelte az államháztartást.

Anna királynénak, mint régensnek súlyos belpolitikai nehézségeket okozott a tény, hogy városbírák és a főnemesség (a hercegek) gyanakodva tekintettek a spanyol Habsburg származású királynéra, és heves ellenállást fejtettek ki a királyi kormányzat – azaz Mazarin bíboros – intézkedéseivel szemben. A francia udvarban idegen származása miatt eleinte kigúnyolt Anna királyné azonban franciábbnak bizonyult a franciáknál. Szembeszállt az udvarnál szokássá váltnepotizmussal (a kegyencek és kegyencnők uralmával), és nem tűrte el a királyi tekintély csorbítását az államvezetésben. A francia tábornokokat arra utasította, hogy lankadatlan erővel folytassák a harcot az ellenség – így Spanyolország – ellen is. Az állami ügyeket Mazarin bíboros vitte, aki elődjének, Richelieu bíborosnakabszolutisztikus politikáját folytatta, amely az államhatalomnak a király kezében való összpontosítását célozta és szolgálta. 1648-ban a háború, amely Franciaország jelentős győzelmét hozta, a vesztfáliai békeszerződéssel lezárult.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.